(ő)szike

Ez a verseskötet sok tekintetben a 2007-es (vissza)galopp és a 2009-es (kontra)galopp folytatása. Az önéletrajzi visszatekintés, az elégikus alaphang, az elmúlás minduntalan felbukkanó gondolata, a hosszú, "faltól falig" futó, ravasz belső rímekkel összefűzött verssorok, a számozott versek mind a két korábbi kötetre utalnak vissza. Amíg a (vissza)galopp az életrajzi tapasztalat elégikus feldolgozásának volt tekinthető, a (kontra)galopp pedig az önéletrajz fanyar, ironikus felülírásának, az (ő)szike verseiben a verssel, az irodalommal, a költői pályáfutással kapcsolatos emlékek felidézése és felülvizsgálata folyik, mely Aczéltól megszokott módon szintén nem mentes önironikus, némelykor pedig szarkasztikus felhangoktól.